Amikor gazdasági szereplők, cégvezetők és vállalkozók elégedetlenül nyilatkoznak, gyakran hallani a panaszt, hogy egy-egy kormányzat nem szakmai, hanem politikai döntéseket hoz. A cégek azt mondják, egy-egy számukra rossz döntés nemcsak a vállalatoknak rossz, hanem áttételesen a munkavállalóknak is.
De ez az a pont, ahol érdemes megállni egy pillanatra, és felismerni: a politikus és a gazdaság szereplőinek logikája alapvetően eltér egymástól.
A cégvezető a hatékonyság és a profit szemüvegén keresztül nézi a világot. Ő ezért kap elismerést, prémiumot, bónuszt a tulajdonosoktól (már ha nem ő maga a tulajdonos, bár akkor is a profit érdekli). A sikere egyenesen arányos a cég növekedésével, a bevételekkel, az osztalékkal. Egy vállalat vezetőjének minden lépése, minden döntése a gazdasági racionalitás talaján nyugszik.
A politikus számára viszont mindez – nyersen és őszintén –, ha profi, akkor csupán másodlagos.
Persze, a politikusnak is fontos a jól menő gazdaság, a több adóbevétel, de nem önérték, hanem eszköz a szavazatszerzésre. A politikus sikerének ugyanis egyetlen mércéje van: megválasztják, vagy nem? Hatalmon van-e vagy ellenzékben? A politikus számára a siker nem a jó tőzsdei árfolyam, nem a profit, nem az osztalék, de még csak nem is az állami költségvetés bősége (bár még egyszer, örül neki, ha az is rendben van), hanem a szavazatok száma.
A politikus sikere az, ha megválasztják, vagy ha újraválasztják. A bukás, a kudarc pedig akkor következik be, ha elpártolnak tőle a szavazói.
A politikus a választók eladója. A politikus politikai termékével a „vásárlói” elé áll, és lehetőség szerint azt a politikai terméket fejleszti le, azt kínálja, amire a választók többsége vágyik.
Vad példa: ha a választók többbsége azt szeretné, hogy bizonyos cégek veszteségesek legyenek egy ideig egy bizonyos társadalmi-politikai cél érdekében, akkor a politikus azt a programot fogja szállítani. A mozgásterének persze vannak jogi, alkotmányos, nemzetközi korlátai, de a logika alapvetően ez: a politikus politikai logikában gondolkodik, nem másmilyenben. A vállalatok lelki élete és profitrátája a politika számára másodlagos. Jó, ha mindenki jól érzi magát, de ha nem érezheti jól magát mindenki, akkor a profi politikus a választókat preferálja először, mindenki mást csak utána.
A választó a politikus vevője, és a kínált programért a szavazatával fizet. Mármint vagy az egyiknek, vagy a politikai versenytársának…